Vásárút község Alsó Csallóköz egyik legnagyobb faluja, amely Dunaszerdahelytől 10 km-re, keleti irányban fekszik. Erre vezetett a hajdani vásárút, melynek emlékét a falu neve őrzi. Az évszázadok során Vásárút jelentős kompátkelőhelyként szolgált az érsekújvári Duna-ágon, az itteni rév kötötte össze a Csallóközt a Mátyusfölddel.

A község nevét először egy 1399-ben kelt oklevél említi Vyfalu alakban. További megjelenési formái: 1406-ban Vykwrth, illetve Vywasarhel, 1773-ban Vásáruth, 1927-ben Trhová Hradská.

A pozsonyi káptalan és prépost ősi birtoka; 1245-től innen igazgatják a káptalani birtokok egy részét. Az 1553. évi portális összeírásban 36 portával adózik. Vásárút 1752-ben mezővárosi rangra emelkedett vásártartási joggal. A XIX. században marhavásárai már messze földön híresek voltak.

A XVII. század elején Bocskai István és Bethlen Gábor seregei táboroztak Vásárúton. Az 1828-as Nagy Lajos-féle összeírásban 147 házzal s 1047 lakossal szerepel.

1849-ben itt zajlott le ütközet Szekulits honvéd alezredes és Derschat cs. kir. osztrák ezredes csapatai között.

„Vásárut, Poson vm. Magyar m.v., a kis Duna jobb partján, a pesti országutban. Komáromtól 5 ½ mfd. távolságra. Lakja 1019 kath., 3 evang., 5 zsidó. Van kath. paroch. temploma, vendégfogadója, több urasági tiszti lakása, és gazdasági épülete. Határa mindent megterem; dohánya a megyében legjobb s legkapósabb. Erdeje a Duna mentében sok vadat táplál. Baromvásárai híresek. F. u. a posoni káptalan.”

(Fényes Elek: Magyarország Geographiai szótára, II. kötet, 279.lap, Pest, 1851.)

„Vásárút, magyar kisközség az Alsó-Csallóközben, körjegyzőségi székhely, 197 házzal és 1589 róm. kath. vallású lakossal, holott a megelőző népszámlálás alkalmával a lakosok száma csak 1387 volt s így e nagy számbeli emelkedés méltán feltűnik. E község már 1235-ben felmerűl. A pozsonyi prépostság és káptalan ősi birtoka, kiket azonban a 16. század elején a Bazini és Szentgyörgyi grófok a nyugodt birtoklásban háborgattak, mert 1507-ben Miklós prépost és a káptalan II. Ulászló előtt panaszt emelnek ellenük hatalmaskodásuk miatt. A 16. század közepén végbement portális összeírás 36 portáról számol be. A mult század elején marhavásárai messze vidéken híresek voltak. Ma a pozsonyi káptalannak van itt nagyobb birtoka és Popper Emil káptalani bérlőnek szeszgyára és finomítója. Ősi temploma fából volt építve, de ezt a Duna elsodorta. Helyébe 1668–72 között új templom épült, mely azonban 1757-ben a mainak adott helyet, melyet – mint azt a templomon látható fölirat bizonyítja – Batthyány József pozsonyi prépost építtetett. Ide tartoznak Csanád, Sziget és Szihony majorok, Szilágyi malom és Vöröstőke erdészlak. A község a mult században többizben volt nagyobb tűzesetek színhelye, 1903-ban pedig az árvíz okozott a lakosoknak tetemes kárt. A községben van postahivatal; távíróhivatala Albár.”

(Borovszky Samu: Magyarország Vármegyéi és városai – Pozsony vármegye, 126.lap)

1960-ban Vásárúthoz (Trhová Hradská) hozzácsatolták a szomszédos Felsővámost (Horné Mýto) is, közös nevük „vásárvámossá” alakult (Trhové Mýto). Ez az állapot a rendszerváltásig tartott; ekkor (1990-ben) a két község újra önállósult, és mindkét település visszakapta eredeti nevét.